Reggel arra ébredtem, hogy a szemembe süt a nap ugyanis nem eresztettem le a redőnyt este. A telefonomra néztem, hogy megtudjam mennyi is az idő. 6 óra volt. Hétkor kell indulnom a táborba. Feküdtem az ágyban és a telefonomat nyomkodtam, pontosabban Facebook-oztam. Láttam, hogy nem csak én vagyok fent ilyenkor, hanem Shane is. Shane kiírta Facebook-ra, hogy: "Ma goo Idaho!!!". Én erre még jó hogy kommentet írtam. A komment a következő volt: "Te sem tudsz aludni Shane?". Ő erre válaszolta, hogy: "Pontosan!", majd megcsörrent a telefonom. Shane volt az.
-Na mi van Napfény? - szólt bele Shane a telefonba. -
-Semmi. - mondtam, miközben kimásztam az ágyból. -
-Készen állsz a táborra? - érdeklődött Shane. -
-Még jó, hogy. - mondtam mosolyogva. -
-Azt a.... - hallottam a telefonba Shane-től. -
-Mi van? - érdeklődtem. -
-Belerúgtam az ágy sarkába. - szenvedett Shane. -
-Tudod mit? - érdeklődtem. -
-Na mit? - érdeklődött Shane. -
-Most tegyük le a telefont, öltözzünk fel, és menjünk a suli elé. - mondtam. -
-Rendben. Szia Napfény! - mondta Shane. -
-Szia Shane! - köszöntem, majd kinyomtam a telefont. Ledobtam az ágyamra a telefont és elmentem zuhanyozni. Miután lezuhanyoztam a szekrényemhez mentem és kivetten ezt a ruhát:
Gyorsan elővettem a már bepakolt bőröndömet, felkaptam a telefonom, és elindultam a konyha felé. Gyorsan a kezembe kaptam egy almát és kimentem az ajtón. Bezártam a házat és elindultam kivételesen gyalog. Amikor a sulihoz értem Shane már ott várt. Szokásunkhoz híven a nyakába ugrottam.
-Na mi az Napfény? - érdeklődött Shane. -
-Semmi. - mondtam. - És veled mi van?
-Az, hogy alig várom, hogy induljunk. - mondta mosolyogva Shane. - Reggeliztél?
-Igen. - mondtam. - És te?
-Igen. - mondta Shane. - Mit ettél?
-Egy almát. - mondtam mosolyogva. -
-Hát az nem reggeli. - mondta Shane, majd e kezembe nyomott egy szendvicset. - Még jó hogy gondoltam erre.
-De nem vagyok éhes. - mondtam. -
-Egyél csak... mire odaérünk éhen fogsz halni. - mondta Shane. -
-De.. - mondtam, de Shane félbe szakított. -
-Semmi de. Egyél. - mondta Shane mosolyogva. Én beletörődtem, hogy úgyis meg kell ennem azt a szendvicset. Amikor megettem Shane mosolyogni kezdett. - Na ugye, hogy befért Napfény?
-Igen. - mondtam mosolyogva, és megérkezett a busz. Már mindenki ott volt a busznál, de Shane előre tolakodott és rángatott magával. A buszsofőr a rokona, mint ahogy megtudtam. Szóval felültünk a buszra még jó hogy hátra ültünk szokás szerint, hisz a kísérő tanár mindig elől ül. Elindult végre a busz és én rögtön elkezdtem beszélgetni Shane-el.
-Shane kérdezhetek valamit? - érdeklődtem. -
-Persze Napfény! - mondta mosolyogva Shane. -
-Miért hívsz amúgy Napfénynek? - érdeklődtem. -
-Mert mindig ragyogsz, és mosolyogsz... - mondta mosolyogva Shane. -
-Hogy érted azt, hogy ragyogok? - érdeklődtem. -
-Tudod amikor kisebbek voltunk te nálunk aludtál... amikor reggel felkeltél akkor sem néztél ki szarul, hanem gyönyörű voltál... - mondta mosolyogva Shane. -
-Csak voltam? - érdeklődtem. -
-Nem csak voltál, most is az vagy! - mondta mosolyogva Shane. -
-Köszi... - mondtam mosolyogva. A több órás úton jókat nevettünk és játszottunk az Angry Birdsel hisz mind a kettőnk mobilján rajta van. Amikor megérkeztünk szét kellett várnunk, mert a fiúk és a lányok más oldalon voltak és középre raktak még egy kerítést is. Jesszusom milyen elővigyázatosak... jó hogy nem külön ebédlőbe kell ennünk. Szóval én a kerítés melletti házba mentem. Kinéztem az ablakon és láttam Shanet. Akkor majd hála égnek tudunk beszélgetni. Egyszer csak kicsapódott az ajtó és egy idősebb nő lépett be.
-Miss Roster ma ön lesz az ügyeletes. - mondta, majd kiment a házból. Kinyitottam az ablakot és Shane is.
-Ma én leszek az ügyeletes! - közöltük egyszerre. -
-Te is egyedül vagy a házba? - érdeklődtem. -
-Igen. - mondta Shane. - De szerintem Calliforniából lesz szobatársunk.
-Okés. - mondtam mosolyogva. -
